(1815-1835)
Giovanni Melchiorre Bosco 1815. augusztus 16-án született az észak-olaszországi Piemont egyik apró falujában, Becchiben, szegény parasztcsaládban. A korai gyermekéveit nagyban meghatározta, hogy mindössze kétéves volt, amikor édesapja meghalt. Édesanyja, Margherita Bosco, erős, vallásos és rendkívül szorgalmas asszony volt, aki három fiát Antoniót, Giuseppe-t és Giannit egyedül nevelte fel.
Hivatásnak a Korai jelei
Szerette a társait összegyűjteni. Bűvészkedett, mutatványokat adott elő, történeteket mesélt. A játékot és a vidámságot imádsággal kötötte össze ez később a szalézi pedagógia alapja lett.
A kilencéves kori álom
Ez volt élete meghatározó élménye: Álmában vadul viselkedő fiúk jelennek meg. Egy titokzatos férfi és egy asszony (az értelmezés szerint Jézus és Mária) arra kéri: „Nem veréssel, hanem szelídséggel és szeretettel tedd őket barátaiddá.” Ezt Don Bosco egész életére irányelvként tartotta meg.
Családi feszültségek és tanulási vágy
Gianni nagyon szeretett volna tanulni, de: a család szegénysége, valamint idősebb féltestvére, Antonio ellenszenve nehézzé tette az iskolába járást. Antonio szerint a parasztfiú sorsa nem a tanulás, hanem a földművelés. Végül Margherita látva a konfliktust úgy döntött, hogy Gianni elköltözik, és rokonoknál, majd más falvakban vállalt munkáiból fedezi tanulmányait.
Küzdelmes tanulóévek
Don Bosco ifjú évei szinte folyamatos küzdelemmel teltek: dolgozott földeken, kézművesek mellett segédkezett, fuvarosoknak, vendéglősöknek végzett munkát. Amit keresett, azt: iskolára, könyvekre költötte. Különös szorgalommal sajátította el az olvasást, írást és a latint, ami a papi pálya előfeltétele volt.
Hivatásának felismerése
Amikor 1830 körül érettebbé vált, lelke mélyén már világos volt számára: pap szeretne lenni, hogy a fiatalokkal foglalkozhasson különösen a szegény, elhagyatott sorsúakkal. 1835-ben megkezdte tanulmányait a chieri szemináriumban, ahonnan útja később a torinói oratóriumok és a szalézi rend alapításához vezetett.